Friss topikok

  • break: Enekelni is tud Halasz ur: www.youtube.com/watch?v=SXJobTFE2Ho (2013.03.12. 19:13) ALKOHOLFREI
  • fantomasyoyo: Barango for president! (2012.12.06. 04:43) MATOLCSY KEDVENC NÓTÁJA
  • barangó: @mangorlo: december 22., Dürer, QSS; (előző este, 21-én ugyanott ingyenes tribute-fest, én Clash-t... (2012.12.01. 09:50) A SAS MEG A BÉKA
  • barangó: @fanzine: hanponta=naponta (2012.04.19. 08:55) JOBB KONDÍCIÓ
  • barangó: @rokonszenves: nagyon köszönöm. a zenék persze megvannak. köszi még egyszer (2011.11.13. 21:31) EGYRŐL A KETTŐRE

BAYER LEGYEN

Írta: barangó - 2013.02.12. 12:21

(Megj.: január 21-én a Minimum+-on)

Erdős Virág költő a Magyar Hírlap szerkesztőségéhez írt levelében szinte azonnal tiltakozott az ellen, hogy sorait „eredeti jelentésükből kiforgatva, (…) gyűlöletkeltésre alkalmas és uszító jellegű kirohanásának alátámasztására használta fel” Bayer Zsolt.

Nem is értem a költőnő felháborodását, hiszen az MH jegyzetírójának határozottan tetszett a vers. Azon meg végképp nem érdemes fennakadni, hogy Bayer félreértelmez valamit. Személyében az egyik legnagyobb magyar félreértelmezőt tisztelhetjük. Ugyanakkor persze azt is érdemes belátnunk, hogy ez a művészetben a nagyszerű: mindenki úgy értelmezi félre, ahogy akarja.

Én őszintén csodálom Bayer Zsolt azon képességét, hogy bármely alkotót vagy alkotást képes szinte azonnal a saját skatulyáiba gyömöszölni. Itt van például Roger Waters, a Pink Floyd basszusgitárosa, akit a 2011. március 28-én az MH online-ban közölt cikkében lelkesen magasztal Bayer, csak mert Waters lemondta izraeli fellépéseit. Afféle „korrekt” zenészszokássá kezdett válni ez a koncert-lemondogatás két évvel ezelőtt: bojkottálni kellett Izraelt, mint korábban Dél-Afrikát. Bayer persze azonnal felfigyelt erre a nemes gesztusra, és mesteri módon rímeltette össze a Pink Floyd-féle falmotívumot az Izrael állam által épített fallal. A mélymagyar újságolvasók az ilyen párhuzamokra szokták azt mondani, hogy „hiába, ez a Zsolti gyerek nagyon tud írni”. Hát nem.

Hirtelen lelkesedésében Zsolt minden bizonnyal előszedte régi lemezeit is, mert rengeteg Pink Floyd-idézettel tűzdelte meg két évvel ezelőtti írását, amelyben azt is elbeszéli, hogy középiskolás sihederként Semjén Zsolttal együtt hallgatták a The Wallt. Sajnos nem esik nehezemre elképzelni, amint a két Zsolt összehajol, „és összebújva énekeltük mindet, érezve, hogy nem akarunk belenőni abba a világba, ami a falakon kívül van. (…) Ezekkel az együttlétekkel tömtük be az ürességet.” Mellékesen jegyzem meg, hogy pokoli érzés lehet ürességnek lenni, ha Bayer Zsolt az együttlétével akar betömni.

Schiff András előadó-művészetét is sajátos szemszögből szemléli Bayer. Schiffnek kis- és az összes többi ujjában van Bach valamennyi zongoraversenye, szonátája, partitája és toccatája, de Zsolnak csak annyi jut róla eszébe, hogy a zongorista azoknak a „szellemi-lelki rokona”, akiket nem sikerült az utolsó szálig beásni nyakig a földbe Orgoványnál. Szerintem van egy-két ötlete, hogy ő mit csinálna ezekekkel mindentudó ujjakkal.

A legszomorúbb azonban, hogy Bayer nekiállt Ady Endrét elemezni. Könyvet írt róla tavaly karácsonykor Az ős Kaján címmel. Döbbenten vettem észre a kötetet a Moszkva téri, erősen jobbos ízlésvilágot tükröző könyves standon. Azért is érzem személyes sértésnek a Bayer-féle Ady-könyvet, mert a költőt mindig is magánterületnek tartottam, ahonnan legszívesebben sörétes puskával kergetném ki a betolakodókat (sajnos ez olyan bayeros mondat lett), de be kell látnom: Adyt is mindenki a kedve szerint értelmezheti félre. Pedig mekkora örömmel nyugtáztam, hogy 1990 után a magyar jobboldalnak látványosan nem kellett Ady, és megtalálták maguknak a saját Szabolcska Mihályukat Wass Albert becses személyében. Nem fért hozzá kétség, hogy a Népszavában rendszeresen publikáló Ady nekik vörös, zsidóbérenc, miegymás.

Ezért bosszantott fel, hogy mégis mit akarhat Adytól ez a kis nyilasmisi. Először arra gondoltam, hogy a „Szent Kelet veszett boldogsága / Ez a gyalázatos jelen” sorok alapján eljut majd kedvenc Kelet–Nyugat dichotómiájához, és gyanítottam, hogy könyvében előbb-utóbb rámutat az Ady lelke mélyén meghúzódó antiszemitizmusra is. Sajnos soha nem fogom megtudni, hogyan sikerült a mutatvány, mert egyetlen inflálódó forintot sem voltam hajlandó áldozni erre a könyvre, kiváltképp hogy ezzel magát a szerzőt támogatom.

A fülszöveget azért elolvastam ott, egy évvel ezelőtt a Moszkva téri standon. Csurka írta, és nagyon magával ragadott az időközben elhunyt író egyik mondata, miszerint „veri maga Bayer”. Mármint a sámándobot. Magányról azonban sajnos szó sincs. Az előbb begépeltem a Google-ba a kérdéses sort, mert pontosan szerettem volna idézni Csurkát, és rengeteg magasztaló írásra bukkantam, amelyek mind Bayer könyvét hozsanázzák. Úgyhogy nem veri magányosan.

Magam is azt kívánom neki, hogy jó egészségben és sokáig tegye mindezt, mert a magyar közéletnek nagy szüksége van rá. Az ATV szerda esti, Tét című vitaműsorának meghívott beszélgetői végre helyesen ismerték fel, hogy badarság volt azt követelni a kormánypárttól, hogy zárja ki sorai közül az 5-ös számú tagkönyvvel büszkélkedő tagot, aki egyébként mindig is ebben a stílusban írt, és szó sincs arról, hogy január 5-i cikke minden előzmény nélkül jutott volna el a jól ismert végkövetkeztetéshez. Helyesen fogalmazta meg egyikük, hogy annál jobb, minél tovább írja bátran odamondogató jegyzeteit, és ha mindezt a kormánypárt tagjaként teszi, az egyszerűen megfizethetetlen.

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsont-bunker.blog.hu/api/trackback/id/tr575076256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása