Jó régen nem írtam koncertbeszámolót, meg úgy egyáltalán bármit. Ennek legfőbb oka, hogy mostanában inkább fénnyel írok, és ez igencsak leköt. A tegnapi este hangulata azonban nem akart a tetőfokára hágni, így azt hiszem, érdemben tudnék pár sort írni a november 20-ai RNR 666 rendezvényről.
Az első fellépő a Gebel Barkal. Iszonyúan lelkesek, kedvesek és pofátlanul fiatalok, ennek ellenére elképesztően szar zenét csinálnak. Van az a szint, hogy annyira rossz, hogy már jó. Na, ez nem olyan. A frontember a szülői szigornak köszönhetően nem tudta tiszteletét tenni a koncerten, pedig a személye a garancia, hogy szórakoztató produkciót láthatunk. Ideig-óráig legalábbis. Most csak nagyon unalmas volt és hosszú, így azzal szórakoztattam magam, hogy figyeltem, hányan sétálnak el a jegyszedő mellett fizetés nélkül. Nem mintha be akartak volna lógni, de az ezzel megbízott volt minden idők legkevésbé erre alkalmas embere. Volt, aki külön odament szólni, hogy szeretne fizetni, mivel eleinte a bejárattal háttal ült egy asztalnál, így csak a szemfüles vehette észre, hogy ő a jegyszedő.
Második fellépő a TV Buddhas, akik ha jó tudom egy (házas)pár. Lehet, hogy nem, nincs kedvem utána olvasni, és egy tárgyi tévedést mindenképen szeretnék az írásba úgyis. Annyi bizonyos, hogy egy gitáros srác és egy dobos lány alkotja a zenekart. Nagyon szeretem, ha alig van egy zenekarban hangszer és mégis teljes értékű. Hallottam már olyat, ahol az átlagnál is több hangszer volt, mégis üresnek tűnt az egész. Az első 20 percben kameráztam őket, aztán nem bírtam tovább tartani az amúgy fél kg-os kézi kamerát, így a továbbiakban már csak hátulról hallgattam. Érdekes, hogy akkor már kicsit untam, számomra a TV Buddhas koncertzenekar, a látvánnyal együtt érdekes.
Egy videó ízelítőnek: https://www.youtube.com/watch?v=0bbVenpkrgw&feature=related
Végezetül a Csermanek Lakótelep lépett színpadra. A szinti állvány ezúttal két egymásra helyezett asztal volt, nem is értettem, hogy tud így Csabi kényelmesen játszani. Előző nap léptek fel Szegeden és olyan kritikát kaptak (tőlem), hogy túl sok a szarakodás két szám között, ami baromi unalmas és hangulatgyilkos. Eleinte olajozottan mentek a dolgok, de aztán egy technikai málőrnek köszönhetően elszabadult a pokol. Két szám között 10 perc is eltelt, amiben én annyira elfáradtam, hogy leültem egy székre és csak nagy erőfeszítések árán sikerült nyitva tartani a szemem. A közönség elég kitartó volt, azt kell, hogy mondjam, de 20 perc és két fél szám után sokaknál elszakadt a cérna és keresni kezdték a kabátjukat, hogy távozhassanak a helyszínről. Csabi még belekezdett valami magán akcióba, de főképp csak a saját szórakoztatására, valamint bejelentette a duó, hogy Gáspár Kornéllal kiegészülve egy másik projekt keretében triót alakítanak. Kíváncsian várom a fejleményeket.
