Eddig – belátom, tévesen – úgy gondoltam, semmiféle különösebb tudásra, képességre nincs szüksége az embernek ahhoz, hogy miniszterelnök legyen. Úgy véltem, akár én is lehetnék kormányfő, és csak azért nem választom ezt a hivatást, mert korábban kellene felkelnem, és nem maradna ennyi időm a reggeli kávézásra.

És lássuk be, joggal gondoltam ezt, hisz miért is ne tudnám a kontárkodásommal két év alatt tönkretenni egy ország gazdaságát. Én is képes lennék hamiskás mosollyal arcátlan hülyeségeket válaszolni a nekem szegezett mikrofonokba. „Keretszámok? – kérdeznék vissza, itt egy kis hatásszünetet tartanék, megigazítanám a zakómat, jöhetne a huncut félmosoly –, azok nem lesznek.” És beszállnék a mikrobuszba.

Ma azonban rájöttem, hogy ennél sokkal komolyabb kihívást jelent kormányfőnek lenni. Egy valamirevaló magyar miniszterelnöknek minden héten mondania kell valami bődületes baromságot. Egy olyan állatos hasonlatot, egy olyan példázatot, ami nagyon bölcsnek szeretne látszani, minimum az aesopusi állatmesék tanulságait sugalmazza, mégis teljesen ostoba, érthetetlen és zavarba ejtő.

Itt volt nekünk néhány hete ez a békás példabeszéd, aminek – lássuk be – azért volt némi értelme. Akkor azt mondta a miniszterelnök, hogy ha lesz tó, lesz béka is. Ha nagyon akarom, azért van ennek logikája: ha lesznek ötletek, adunk hozzá pénzt is.

Mit kezdjünk azonban Orbán Viktor bizarr eszmefuttatásával, mely az Idősügyi Tanács ülésén hangzott el a minap? „A darázsnak repülnie kell… Létezik egy mondás a biológiában, hogy a darázs, ha megvizsgáljuk, kicsi a szárnya, meg idétlenül néz ki. Mérnöki szemmel kijelenthető, hogy nem képes repülni. 2013 lesz az az év, amikor kiderül, hogy tud-e repülni a darázs”

Orbán Viktor igazi költő. Szemrebbenés nélkül képes olyan dolgokat állítani, melyeknek semmi köze a fantáziát bilincsbe verő valósághoz. Szinte kizártnak tartom ugyanis, hogy biológusok a darázs anatómiáját leírva képtelennek tartanák e ragadozó rovart a repülésre. Azt sem hiszem, hogy a mérnökök manapság túl sokat foglalkoznának a darazsak repülésének aerodinamikai jellemzőivel.

És igazi látnokként a miniszterelnök arra is képes, hogy ezeket a valótlanságokat egyetlen merész költői képpé gyúrva egy ország jövőjét vizionálja rövid példázatában. Én már itt feladnám. Egész bizonyosan nem tudnék ilyen magasra repülni. Én egy olyan darázs vagyok, aki csak döfköd a fullánkjával. De ne ragadjunk le ennél a metaforánál.

A miniszterelnök is egy merész fordulattal a vizek élővilágába kalauzolta el hallgatóságát: „Mi nem a döglött hal stratégiáját választjuk, amelyik úszik a vízzel, hanem az élőét, amely szemben úszik az árral, és megpróbál olyan helyekre eljutni, amelyekre úgy érzi, el kell jutnia, dacára annak, hogy a víz szembe áramlik vagy a szél szembe fúj.”

Hát itt is akadnak képtelenségek, és ebből a szempontból ezek a mondatok is bízvást nevezhetők inkább költészetnek, mintsem tudományos eszmefuttatásnak. Mert hát van-e a döglött halnak stratégiája? És úszik-e a döglött hal? Netán csak sodródik? Továbbá. Elmondható-e az élő halról, hogy feltétlenül szemben úszik az árral? A szélről már nem is beszélve. Mely szembe fúj. Megannyi kérdés, melyekre azonban csak legyint az igazi költő.

A biológiához, azon belül is a halak élettanához sajnos még Orbán Viktornál is kevesebbet értek, arról azonban mintha még én is hallottam volna, hogy elsősorban a lazacok szokása szemben úszni az árral. Hideg hegyi patakokban tempóznak felfelé, hogy eljussanak ívóhelyükre, és ott ivartermékeiktől megszabadulva a kimerültségtől elpusztuljanak. Persze ha nem kapták el őket útközben az éhes a medvék, akik jól ismerik a lazacoknak ezt a bizarr szokását, és a hegyi patakokból halásszák ki őket.

Szóval nekem ez jut eszembe az olyan halakról, melyek szemben úsznak az árral. S a példázat mintha itt nyerné el végső értelmét. Patakra magyar, ívjunk egy jót, szaporodjunk, aztán viszlát. Mert miként is értelmezhető az, hogy az élet szentségét alkotmányba álmodó kormány már azon spekulált, hogyan lehetne megvonni a reménytelen daganatos betegektől a költséges gyógyszeres kezelést?

A közfelháborodást és a sajtó piszkálódását érzékelve visszavonulót fújtak, de azért sok mindenről árulkodik ez a kezdeményezés. Az élet szentsége számukra azt jelenti, hogy akadályozzuk minden lehetséges módon az abortuszt, mert szülni kötelező, túl sokáig életben maradni viszont már nem annyira.