Augusztus utolsó hétvégéjét a Szegedi Ifjúsági Napokon töltöttem.  Úgy tűnik, hogy az a megfigyelésen alapuló megállapítás, miszerint augusztus 20-ával vége a nyárnak, megállja a helyét.

A legemlékezetesebb momentum mindkét nap az időjárás volt. Pénteken iszonyatosan nagy homokvihar próbálta megzavarni a felhőtlen szórakozást, másnap pedig konkrétan esőfelhők gyülekeztek és nem érték be ennyivel. Egy nagy zuhéval jobban jártunk volna, sajnos azonban egész éjjel szitált, aminek következtében folyamatosan vizes volt az ember tetőtől talpig, derékig meg még sáros is.

Képregény: Oravecz Gergely - http://blossza.blogspot.com/

A Beatrice koncertje előtt érkezett a homokvihar, amilyenben még a sokat látott pultosoknak sem volt részük. Egy napszemüvegben próbáltam átvészelni, de így is tele volt a szemem homokkal. Bár a színpad nem védte meg a zenekart, Feró egy szóval sem említette, hogy zavarná a szél vagy a homok, annál többször tette szóvá a hangosítást, amit a koncert végéig sem sikerült rendbe hozni. Igaza volt, borzasztóan zavaró a folyamatos gerjedés, sípolás. A koncert eleje felé, talán a hirtelen jött viharnak köszönhetően, alig lézengtek a színpad előtt, de már a negyedik szám környékén elég nagy tömeg gyűlt össze Nem csupán nézelődők, hanem rajongók. A repertoár mondhatni a szokásos volt, néhány sláger a Betiltott dalokról nagy örömömre, aztán néhány újabb, pár a vidámkodó számokból, és természetesen ráadás. Feró fia, a zenekar dobosa, elvonja a figyelmet frontember apjáról, pedig Nagy Ferót nem könnyű nem észrevenni. Hunor azonban olyan látványosan dobol - amennyire meg tudom ítélni, jól is -, hogy muszáj őt nézni. Az egyik számban minden zenész szólózott, ebből egyedül a dobszóló volt érdekes. Véleményem szerint nagyon elhúzták, alig bírtam kivárni, hogy vége legyen.

Átsiettem Europe-ra, amely a pénteki nap nagyszínpados sztárja volt. Ez engem kissé meglepett, gyerekkoromból emlékeztem erre a zenekarra, és nyilván az én hibám, de fogalmam sem volt, hogy még létezik. Nagy nyomot ezúttal sem hagyott bennem.

Az egész fesztivál hosszanti kialakítású, az egyik végében a nagyszínpad, a másikban a Pepsi színpad, közte a Maláta, néhány buli sátor, a nagy út mentén büfék és öko sátrak, és mivel a terület egy strand, ezért két medence is van úgy a közepe felé, amiben mindig úszkált 2-3 fesztiválozó. Az étel felhozatal a szokásos, nevezhetjük ezeket már akár fesztivál ételeknek is. A sör Borsodi, a csapoltat lehetett re-pohárba kérni. Ennek lényege, hogy megveszünk egy strapabíró poharat, minden új sörvételkor azt leadjuk és egy újban kapjuk a csapoltat, majd mikor már nem akarunk többet inni, teszem azt, mert vége a fesztiválnak, akkor visszaválthatjuk. Először jártam a SZIN-en, így nem tudom, milyen hagyománya van a környezettudatosságnak, de Hegyalján évek óta odafigyelnek erre. Ez egy nagyon fontos téma és kifejezetten támogatom, a SZIN-en mégis elérték, hogy idegesítsen a dolog. Ahova csak néz az ember, egy-egy felirat tudatja, hogy mihez mennyi vízre van szükség, hogy mit csinálj és mit nem, hogy védd a környezeted. Számomra elég hamar fojtogatóvá vált ez az egész. Viszont minden sarkon volt szelektív hulladékgyűjtő, és direkt figyeltem és a fesztiválozók komolyan vették.

Az estének hirtelen lett vége, a koncertek elfogytak, a meggypálinka túl finomnak és túl drágának találtatott, így nyugovóra tértem, hogy a körülményekhez képest (sátorban alvás) kipihenten vághassak neki az év utolsó fesztiválnapjának.

Fotók: Kékes Szaffi - http://koncertfotok.blog.hu/

Europe koncert fotók: http://koncertfotok.blog.hu/2010/08/31/szegedi_ifjusagi_napok_szin_2010_europe

PASO koncert fotók: http://koncertfotok.blog.hu/2010/09/02/szegedi_ifjusagi_napok_szin_2010_paso