Új fesztivál ital született, de ne szaladjunk ennyire előre. Valószínűleg a korral (is) jár, de meg kell, hogy állapítsam, évről-évre minden rosszabb. Ez már egyfajta hobbi nálam, ezért kicsit morcos is vagyok a Hegyaljára, ugyanis kivételesen azt kell hogy mondjam, hogy ez a fesztivál egyre jobb.
Amit különösképpen szeretek benne, hogy maga Tokaj is fesztivállá alakul ebben a pár napban. Eddig az volt a véleményem, hogy magára a rendezvényre csak a koncertek idejére érdemes bemenni, a fennmaradó időt jobb kinn tölteni, már csak az árak miatt is. Ez utóbbi véleményemet kénytelen vagyok tartani, de ezt leszámítva komoly fejlődést tapasztaltam. Idén nem volt az az érzésem, hogy egy poros-koszos, kordonokkal körülvett kényszermunka táborban vagyok. Bár a fesztivál kinézete továbbra is elég fapados, mégis egészen otthonosan éreztem magam, ami főképp a személyzetnek köszönhető. A bejutás korrektül zajlik, motozás ellenére is. Idén nem feltételezték, hogy a dezodorommal akarok embereket lefújni. A rendezők készségesek és kedvesek, a kiszolgáló személyzet nem kevésbé. Minden egyes sör, vagy ételvásárlásnál mosolygós emberek tüsténkedtek körülöttem. Folyamatosan szedik össze a szemetet és az üres poharakat és törölgetik az asztalokat. A reklámok szinte csak a Borsodira korlátozódtak, és nem éreztem magam egy percig sem fojtogatva, mint teszem azt a Szigeten. Azért az még mindig meglep, hogy egy olyan helyen, mint Tokaj, nem fektetnek nagyobb hangsúlyt a borfogyasztásra. Az egyetlen negatívum, hogy az órákig tartó jegyért való sorban állás a tűző napon történik.
Kettő magasságában érkeztem a pályaudvarra és egyből elbizonytalanodtam, merre is kéne indulnom, ugyanis semmi sem jelzi a helyes útirányt. Úgy döntöttem, hogy megyek a tömeg után és nem bántam meg. A belváros leglepukkantabb kocsmájában megismerkedtem a fesztivál legőrültebb baráti társaságával, akik nem mások, mint a Macsó tequila feltalálói. Az italt a következőképpen kell fogyasztani: a sót a kézfejre szórni, majd orron át felszívni, ezután a citromot a szembe dörzsölni és végül lehúzni az italt. Garantáltan nem fogjuk érezni a tequila kellemetlen ízét, mivel a szemünk világának épségéért fogunk aggódni.
A Yellow Spots a Borsodi Maláta színpadon lépett fel, ami egy szabadtéri kávézóra hasonlít leginkább, a színpad előtt asztalok és székek voltak. Gondolom ezeket elpakolhatták a kezdésre, de az is lehet, hogy a szép számmal megjelenő közönség csinált magának helyet. Nagyon hangulatos, dinamikus koncertet adott az együttes, a közönség is nagyon élvezte, s ez visszahatott a zenekarra is. Szifon, a már nem is annyira új nagybőgős is elengedte magát, pörgette a hangszerét és természetesen a két múmia is tette a dolgát. Meglepetésként fellépett az egyik alapító tag is.
A koncert után siettem át Beatrice-re, mivel volt a két koncert között némi átfedés és már hallottam, hogy megy a kedvenc számom. Mire odaértem, természetesen már csak az általam kevésbé kedvelt és a béna sláger számokat játszották. Hátul kissé foghíjasan álltak az emberek, de elől tomboltak. A koncertet kivetítőn is nyomon lehetett követni.
Egy hotdogot vásároltam egy igen kedves nénitől, mint kiderült, ha nem kérek bele uborkát, akkor olcsóbb, így 400 Ft-ot fizettem. Egy pizza szelet 500 Ft, csapot sör 350, dobozos 400. Bort nem ittam, ami szégyen, de így alakult. A Kispál és a Borz hozta a szokásos formáját, a koncert alatt állt át a fesztivál tiszta áramra. Ez annyit tesz, hogy minden elektromos berendezés olyan árammal működik, amelynek előállításakor egyetlen gramm szén-dioxid sem szennyezi a levegőt. A 20 éves Tankcsapda szerda esti koncertjén a zenekar és a jubiláló fesztivál szervezői tortával ünnepelték a kettős évfordulót.
Bizton állítom, bár még nincs vége a nyárnak, hogy ez lesz az év fesztiválja. Aki teheti, induljon útnak, még két napig tart a rendezvény.
