vasárnapon sem oltottam ki az életem, ezzel szemben sportolásra adtam a fejem, kellemesen szitáló esőben bicikliztem a sportuszodába, úgyhogy vizesre sikeredett a délután, ám odaérkeztemig apróbb megfigyeléseket tettem a városban. legelébb tán azt emelem ki, amikor jókora adag nyálat köptem egy bicikliúton keresztben parkoló fekete bmw szélvédőjére, mennyen má a faszba az ilyen suttyó; talán akkor is rásercintek az üvegre, ha bent ül egy kigyúrt, tetkós köcsög, bivalynyakán arany óralánccal, de inkább mégse, nem vagyok én oly tökös csávó (afféle becsöngetünk és elfutunk típusú hősök közé tartozom)
kicsit később aztán láttam egy rózsaszínű (vagy mályva?) ruhácskába öltöztetett szerencsétlen kutyát, a ruha nyakrészén még flitterek is voltak (jó nem, de így jobban hangzana), és elgondolkodám azon, miért kell egy alapvetően heteroszexuális élőlényből buzit faragni? gyanítom, gazdájának ízlésvilágáról is sokat elárul a kutyaruha kiválasztása, egyáltalán, hogy mi a búbánatnak köll március végin plusz 10 fokban beöltöztetni egy kutyaszerű jószágot, akinek ráadásul nem is nagyon voltak rövidek a lábai, mindegy
az úszásról és szaunázásról nem értekezem hosszabban, csupán annyit jegyzek meg, hogy - mint mindig - ezúttal is bebaszta a fejét egy srác a szauna alacsony mennyezetébe, én pedig ezúttal is alig bírtam visszafojtani a röhögést, de sunyin körbepillantva láttam, ezzel mások is vannak így.
valójában egyáltalán nem volna okom jókedvűnek lenni, egy kedves barátnőmmel folytatott tegnapi beszélgetés után ismét megerősödött bennem, hogy a férfiak majd' harmadát likvidálni kellene az élők sorából, kurvaannyukat!, ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy nevezett barátnő megtisztelt a bizalmával, vagyishogy megosztotta velem két évtizede hurcolt traumáját, amelyen segíteni csak azzal tudok, hogy meghallgatom és együttérzek.
a legkisebbisszámít szlogennel operáló köcsög multihoz tértem be hazafelé némi élelmiszert vásárolni, mivel útba esett; természetesen most is beleszaladtam egy apró köcsögösködésbe: a pénztárosnő által visszaadott egyik ezresen jókora hasadás húzódott, mire udvariasan kértem a nőt, ugyan cserélje már ki a bankót, de a luvnya ránézve azt mondta, hogy nincs annak semmi baja, majd betolta a kasszát, mire én megerősítettem iménti óhajomat, mire ő durcásan annyit mondott, most már meg kell várnom, míg a következő vásárlóval végez, mire én: csak nem meg akarja ölni?, mire ő nem értette a viccet, mire én a jó büdös francba küldtem a spinét, persze csak magamban, hisz jól nevelt vagyok, (illetve gyáva, lásd fönt). az új ezrest megkaptam.
hazafelé az addigi kellemes esőszitálás rohadtul kellemetlen záporrá változott, amelyben már korántsem volt jó biciklizni, mindenesetre a kerepesi temető mellett elhaladva eszembe jutott egy sok évvel ezelőtti történet, mikor szilveszter napjának délelőttjén barangó barátommal egy üveg borral bevettük magunkat a sírkertbe, kegyetlenül hideg eső esett, nem volt nálunk dugóhúzó, ezért az egyik sírkőhöz csapkodtuk az üveg alját, hogy kijöjjön a parafa. kijött, azonban nem sokáig dorbézolhattunk kedvünkre (talán ha kosztolányiig jutottunk), mivel sajátos dugóhúzási technikánkat látva egy látogató sírrongálóknak nézett bennünket, szólt a biztonságiaknak, akik hamar ránk akadtak, és jól ki is basztak temetőből. végtére is ráérünk ide még visszajönni
