Amikor elért hozzám a hír, hogy a ska-s elemekkel kooperáló Kalambó helyett ezentúl Barangó az eredeti Qss-számokkal lép fel, vegyes érzelmeim voltak. Felmerült a kérdés, hogy minek, majd azonnal az is, miért is ne?

A kép Csepelen készült még tavaly tavasszal - szaffi-foto

Nem titok, hogy a Qss a kedvenc zenekarom. Soha nem láttam élőben. Van egy nem túl jó minőségű hangfelvételem, amit számtalanszor hallgattam végig, olvastam Qss szövegeket, le voltam nyűgözve. Jártam Kalambó koncerteken, ahol rendre felcsendült pár Qss szám is. Jó volt őket élőben hallani. Olvasva, hogy fellép a filterben a Qss2009, feltört belőlem a sóhaj. Ugyanakkor kíváncsi is voltam rá, azzal együtt, hogy pontosan tudtam előre, mi várható. A koncert hozta a papírformát: fiatal tarajos punk gyerekek, pogó, színpadra mászkálás és mikrofonba éneklés. Csak a szokásos.

Nagyon hasonló élmény volt, mint pár hónapja az ausztriai. Elmentem Stranglers-koncertre, hiba volt. Szintén nagy kedvenc, első (és egyben utolsó) alkalom, hogy élőben megnéztem őket. Katarzis elmaradt, rossz szájíz megmaradt.

A következő Qss-koncert április 4-én lesz a Kamrában a Büdösök és a Flash társaságában. Látok rá esélyt, hogy más lesz a közeg, és így talán az élmény is.

Az, hogy a Filterben szar a hangosítás, az kb. olyan közhely, mint hogy a nap felkel minden reggel, ami csak azért érdekes, mert a klub finoman fogalmazva Hisztéria közeli, ahol az említett zenekar is fellép. Azt odáig értem, hogy a klub le sem szarja a nála fellépő zenekarokat, mivel Budapesten igen kevés a fellépési lehetőség, minek jó hangosítás, úgyis jön a sok hülye. De hogy egy zenekar annyira igénytelen legyen, hogy még a saját fellépésére sem szerez be egy normális hangcuccot, az számomra érthetetlen. Talán (remélem) ennek is köszönhető, hogy kurvára semmi hangulata nem volt a koncertnek.

Amitől elszoktam már, az az, hogy az első egy órám azzal teljen, hogy elosztogatni kényszerülök a szar csapolt sörömet. Nézhetjük a jó oldalát is, nem nekem kellett elfogyasztanom. A legérdekesebb dolgok, ahogy az lenni szokott, a női wc-ben történtek, ahol is 5 punk lány válla fölött tudtam csak kezet mosni. Eszeveszett sminkelésnek lehettem tanúja. Elég szürreális élmény volt, főleg azok után, hogy ahhoz szoktam: a punk lányok a wc-ben vagy hánynak vagy dugnak. Kifelé még belefutottam egy punk csajos verekedésbe is. Kisstílű perpatvar. Régi szép idők patkánylyukas bulijai jutottak eszembe, ahol nem 140 cm-es alapozóval borított arcú kislányok tépték egymás taraját, hanem nagydarab, részeg punkok késelték egymást.

Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.