Mindenki életében kell lennie egy kisboltnak. Ez az a 3x4 méteres üzlethelyiség, ami házunk kapujához legközelebb eső, élelmiszeripari termékeket árusító egység. Itt vesszük meg a napi betevő ciginket, ide ugrunk le egy fél kiló kenyérért vagy 1 tojásért. Az én kisboltomban, ha betérek, széles mosollyal fogadnak, és kérés nélkül nyúlnak a megszokott cigarettamárkám doboza után. Ez két dolgot jelent, egyrészt ismernek, másészt nikotinfüggő vagyok.

Most az következhetne, hogy ma sem történt ez másképp, de éppen hogy igen, és ezzel kizökkentettek a mindennapi rutinból. Ugyanis közölték, hogy amire vágyom, az nincs. Ilyen már volt, ezt a szart csak én szívom, és az utánpótlás beszerzése nem mindig történik meg időben. Ilyenkor szememmel pásztázni kényszerülök a polcokat egy póttermék után, ami nem könnyű, mert kevés ehhez hasonló szar van ebben az árkategóriában. Hát még ma, amikor arra leszek figyelmes, hogy üres polcot bámulok már pár másodperce. Nem vagyok egy szóba elegyedős típus, de kénytelen voltam rákérdezni, ezt mire véljem. Kiderült, hogy betörés történt a napokban, ami előfordul, csakhogy most kizárólag cigarettákat vittek el; mind a kartonokat, mind a polcon lévő árut. Nálam kevés nikotinfüggőbb ember él ebben a városban, de ha már, akkor biztos viszek magammal valami piát is.

Segítsetek tippekkel, mi visz rá valakit arra, hogy betörjön egy boltba, ahonnan csak és kizárólag cigarettákat tulajdonít el, és vajon mihez kezd majd velük? Annyi információt még megosztok, hogy állítólag a nem túl távoli múltban egy másik bolt cigarettakészletét is kifosztották, és minkét helyen több százezer forint kárt okoztak.