el kell menni mondjuk Pécsre. Pécsett megállt az idő, például a Kuba nevű presszóba belépve azonnal visszacsöppensz 1972-be, és nem csupán a Castro-sapkás dizájn és a vöröscsillag miatt, hanem az ott mulatozó emberek okán is. ezek a flitteres ruhájú nők, fehér öltönyös férfiak valójában zombik, akik régen meghaltak már, ám ebben a kubai közegben, neonfényben, a szintis csávó jóvoltából üvöltő Szántámáría dallamaira megelevenednek, ropják, mint a gép, bele-belebúgnak partnerük fülébe, két szám között kortyolnak vodkájukból és sörükből, és kibaszott jól érzik magukat. százszor itt, mint az elbaszott bölcsészbús "alterben", ahol a pálinka is megkeseredik a szádban Kiss Tibor előadóművész mélabús énekhangjára. éljen Kuba, éljenek a hetvenes évek, éljen Kádár elvtárs! mikor megyünk újra Pécsre?
uránváros
Írta: hullaházmester - 2009.03.10. 12:33
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://elefantcsont-bunker.blog.hu/api/trackback/id/tr91993351
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szempontpuska 2009.03.23. 10:38:51
Nem kell ehhez Pécsre menni !
Budapest, II. kerület Bem tér, Frankel Leó sarka:
Bambi Presszó.
A WC, az üveg kávéspohár, a fekete tört mettlachi, a 30 éves csipketerítő, a fali dombormű, a pult, a székek, az asztalok, a sárgeréz kávéskanál, a vendégek és a pincérek. A cigifüstös csipkefüggöny, a bordázott fém fűtőtestek, a tükör a polcok. Mind ott maradtak 1979-ből. A sarokház aljában megállt az idő. És ma már kultikus hely. Egy apró rezervátum a kádári hetvenes évekből. Ne nyúljanak semmihez ! Múzeum.
És amikor onnan hazamész, beengednek a lépcsőházba a szomszédok. Nem is kell hozzá kutyát sétáltatni :-P
Budapest, II. kerület Bem tér, Frankel Leó sarka:
Bambi Presszó.
A WC, az üveg kávéspohár, a fekete tört mettlachi, a 30 éves csipketerítő, a fali dombormű, a pult, a székek, az asztalok, a sárgeréz kávéskanál, a vendégek és a pincérek. A cigifüstös csipkefüggöny, a bordázott fém fűtőtestek, a tükör a polcok. Mind ott maradtak 1979-ből. A sarokház aljában megállt az idő. És ma már kultikus hely. Egy apró rezervátum a kádári hetvenes évekből. Ne nyúljanak semmihez ! Múzeum.
És amikor onnan hazamész, beengednek a lépcsőházba a szomszédok. Nem is kell hozzá kutyát sétáltatni :-P
