Biztosan nem idézem pontosan a hazai ándörgránd méltán híres zenekarának frontemberét, aki arra a banális kérdésemre válaszolt, hogy tetszett neki a Népi Papa koncertje.

Nehéz helyzetbe hoztam magam, amikor arra vállalkoztam, hogy egy prominens, zenei újságíró együttesének koncertjéről írjak kritikát, de mikor Zeusz azt találta mondani – felelőtlenül – hogy nem lesz cikk, már tudtam, hogy írni fogok. A leglényegesebb momentumokat sajnos elfelejtettem, köszönhetően annak, hogy a koncert után átmentem Flashre, amit természetesen lekéstem, ellenben találkoztam Barangóval, aki miskolci történetekkel szórakoztatott, míg megittunk jó pár búzasört.

Őszintén szólva magam sem értem, hogy mi az, ami megfog a Népi Papában. Abban szinte biztos vagyok, hogy nem a szövegvilága, mivel a téma nem áll valami közel hozzám és mélysége sincs sok. A zene sem nyűgöz le, mégis nagyon jól érzem magam a koncerteken. Rejtély, ahogy az is, hogy tud ez a zenekar ennyi embert megmozgatni, főleg szilveszter előestéjén.

Figyelmeztettek, hogy 11 előtt nem érdemes érkezni, mégis fél 11-re időzítettem a megjelenésem, hogy egy sört kényelmesen elfogyaszthassak. Ideges akkor kezdtem lenni, amikor a második, koncertre vásárolt söröm a végét járta, de a zenekar még sehol sem volt. Ebben a pillanatban érkeztek meg, és öltötték magukra a négerekre oly jellemző hajviseletet imitáló parókákat. Kivételt képzett Kevin, aki rénszarvasnak öltözött és Jehova, aki amúgy is úgy néz ki, mintha Pom Pom ülne a fején. Ezen kellékektől azonban hamar megváltak, így is folyt a víz Zeuszról. Többször törölgette a szeméből az izzadságot, mikor próbálta kiszúrni a tömegből a haverjait.

Körülbelül két éve voltam utoljára koncerten, azóta születtek új számok, ha nem tévedek az egyikben a középkori szexet dicsőítették, de elhangzottak a – szerintem – slágerek is: Baszni, baszni, Három férfi egy duplaágyban, Tatabánya, Az urológus, Pattanj popóra, Lobognak a nagy csöcsök. Többszöri húrszakadás időnként megzavarta a koncert menetét, emiatt ráadásként csak a hangszertelen számot tudták előadni. Azt hittem, hogy Barcs Mikit nem lehet túlszárnyalni abban, hogy valaki több (tíz)éves szövegeket elfelejtsen, belezavarodjon. Lehet. Többször nézett Zeusz segélykérőn Kevinre, mint annak idején Miki Mauricsra. Mindezt azzal próbálta leplezni, hogy ugrik a cd. És tényleg.

Hangszercserének köszönhetően újra láthattam Jehova elképesztő mozgását, amellyel basszusgitár játékát díszíti. A színpadkép egyébként igen jellemző erre a zenekarra. Zeusz mozgásáról nem gondolnám, hogy egyedi, Magyarországon azonban nem sűrűn látni ilyet, de Kevin félszeg ingadozása kaján mosolyával utánozhatatlan.

Nagyon jó hangulatú koncerteket ad a Népi papa, az embernek végig fülig ér a szája, valószínűleg ez adja a báját.

További képek az eseményről ITT.

Népi Papa myspace oldala: http://www.myspace.com/nepipapa