Ahogy így öregszem, mi tagadás, egyre több nosztalgiával tekintek vissza a kádári diktatúra keserű éveire, elvégre akkor voltam hátulgombolós kis szarházi. Régi, fekete-fehér dokumentumfilmeket nézve azt számolgatom, hogy mi mennyibe került. Egy korsó cseh pilzeni 1977-ben például egy fillérrel sem volt több 12 forintnál, s ugyanannyit kóstált egy tál bableves a Mechwart téri Pilsner Urquell sörözőben.

Ma reggel viszont az időutazás élményét nem a tévé előtt, hanem a fellobogózott Erzsébet hídon átkerekezve élhettem át, mert minden nemzetiszínű zászló mellett ott lobogott egy vörös is, rajta ötágú csillagokkal. Először nem hittem a szememnek, de aztán eszembe jutott, hogy tegnap este szintén kerekezés közben láttam egy plakátot, mely a Heti Válasz aktuális számát harangozta be egy hirdetőoszlopon.

A címlapkészítő teamnek megint sikerült összebrénsztromingolni valami hihetetlen balfaszságot. Látom, hogy az utóbbi időben nagyon igyekeznek, és mindenképp szeretnének valami HVG-szerű szellemességgel előrukkolni, de nagyon nem megy nekik. Ezúttal gondoltak egy merészet, nagyon merészet, és szeretett miniszterelnökünk mosolygós arcképét helyezték a címlapra, de uram bocsá’, a szemére egy kínai szempárt imitáló kis álarcfélét helyeztek. Ez amolyan kis papír álarc, mely csupán a szemet takarja, farsangkor szoktak ilyet fölvenni.

Na most mi lesz? – gondolja az ember. Megengedhető az efféle huncutság a sajtó jobbfertályán is? Lám, a Heti Válasz ezzel az enyhén tiszteletlenkedő kis grafi-trükkel azt kívánta demonstrálni, hogy ez az ironizálás még az ő házuk táján is helyénvaló, egyben ékes bizonyítéka a sajtószabadságnak. Szerény véleményem szerint azonban nem több ez, mint amikor az udvari bolond beszólhatott a királynak, aki maga is kacajra fakadt, de az ő végtelen nagylelkűségében azonnal is meg is bocsátotta ezt a pajtáskodó tiszteletlenséget.

A grafikához kapcsolódó szlogen is roppant szellemes: „Szemre vételezés”, ami ugye egyben arra is utal, hogy a miniszterelnök szemére lett feltéve ez a kis kínai álarc, amelynek résein, jól figyeljük meg, egy tigris szemei néznek vissza ránk. Hűha, csak nem az ázsiai kistigrisek gazdasági csodáját szeretnénk megismételni? A szlogen felcíme: „Magyarország lehet Kína európai hídfőállása” ezt sugallja.

Szóval a budapesti hidakon a kínai zászló vöröse virít a nemzetiszínnel felváltva, mert holnap érkezik hazánkba a népköztársaság miniszterelnöke. S mielőtt elcsodálkoznánk, hogy a szocialisták legádázabb kelet-európai ellensége egy vörös diktatúra európai hídfőállását akarja kiépíteni, rögtön meg is nyugtat minket a HV online: „A népi Kína ideológiamentesen közelít Magyarországhoz.” Megnyugodtam.