Az Üllői úton egy választási plakátra valaki odafirkálta: TOLVALY MSZP. Hát igen. Állítólag a helyesírás szabályait az ember nem megtanulja: azok többé-kevésbé maguktól rögzülnek, ha valaki sokat olvas. Aki sokszor látja a helyesen leírt szót, annak a szókép idővel belevésődik tudatába, és írás közben ösztönösen alkalmazza a szabályokat. Aki sokat olvas, nagyobb valószínűséggel ír helyesen. Tételezzük fel, hogy e briliáns szlogen szerzője is olvasott azért valamit, mielőtt tollat ragadott volna. Könnyen lehet azonban, hogy a magyarság bizarr eredetlegendáiban egyszer sem fordul elő a tolvaj szó. Sem így, helyesen leírva, sem egyéb formában. Ugyanis a magyarok nem tolvajok: sosem voltak azok. Kalandozásaik során is csupán elvették, amire szükségük volt, s mert áldott jó szívük volt, fel is gyújtották kifosztott falvakat, bennük a jajveszékelő, megerőszakolt némberekkel. Az egyik választási plakát azzal fenyeget, hogy újra meghódítjuk Európát. Gondolom, alig várják.