szombat délután-este megettük a remek, baconszalonnával borított, füstöltsajttal rakott csirkecombjainkat, és elbicikliztünk a keleti pályaudvarhoz kocsmázni, meg futballválogatottunk legyőzte az albán szobafestőket, egy gyurcsány nevű állampolgár lemondott pár napja szerzett pártelnökségéről, annak a pártnak a vezetéséről, amely lassan már apróhirdetésben keres számára elfogadható miniszterelnököt, aki majd kihúzza az országot, engem is, boldog boldogtalant ajánlgat az ország élére, akár én is jelentkezhetnék, mondjuk a harmadik magyar köztársaság hullaházmester-kormányát vezethetném közvetlenül gyurcsány kormánya után és orbáné előtt, néhány napra elvállalnám, aztán a lemondás után kapnám a többmilliós végkielégítést és a hónapokig járó szolgálati kocsit a biztonsági őrökkel, de inkább nem. hülye vagyok, tudom, de azt gondolom, hogy immár semmi közöm a magyar köztársaság politikai berendezkedéséhez, szégyellem szabadelvűségemet, félelmemet a várható fasizálódó jövőtől, az új rendtől, amelyben "adjonazistenszebbjövőt"-tel kell köszönni a nácisztikus házmesternek, de mégis azt mondom: jöjjenek ők. baszódjon az ő orruk is ebbe a randa magyar aszfaltba. lehet, hogy mától ki sem mozdulok a lakásból kábé két évig, raktáron pár üveg bor, pezsgő és némi konzerv. a söröket és a cigit a jóbarátok fölhozzák