szombaton lemondott a magyar kormányfő. azaz hogy majdnem lemondott, ami gyakorlatilag egyet jelent a lemondásával. így van rendjén, egy ideje már megrögzött baloldali liberálisként is kínosan gondoltam gyurcsány miniszterelnökségére, helyette éreztem szarul magam, szinte álltam az őt érő maflásokat, ami valljuk be, mérhetetlen nagy faszságomra bizonyíték. most vége. nem lett jobb ízű a sör, a párom továbbra is nehezményezi, ha rövidet iszom, másnaposan most sem tudok dolgozni. Igazi problémát e bejelentés leginkább a szkinhed zenekaroknak okoz, akik most kénytelenek átírni a „gyurcsány takarodj!” refréneket, és a tüntetőknek is új plakátokat kell írni. nagyjából ennyi. egy percig nem gondolom, hogy élhetőbb lesz az ország, igaz, évtizede csak egyre rosszabbra számítok. különben jól érzem magam, a ramones ugyanúgy szól, mint 75-ben