Bejegyezve 2013. május 26-án

A magyar nép szaporítása lesz a kormány következő nagy napirendi pontja, tudhattam meg a minap a miniszterelnök egy elejtett félmondatából. Én ezt úgy értelmeztem, mintha Orbán egy reggel frissen kipattanva az ágyából szétnézett volna széles e határban, és kezeit összedörzsölve új tennivaló után nézett. Miután ugyanis ilyen sikeresen rendbe tették a gazdaságot, a külpolitikai megítélésünk pedig soha nem volt ennyire pazar, mert megmondtuk a németeknek, hogy dugják a tankjaikat, hirtelen nem talál magának más elfoglaltságot, mint a magyarok fogyásának megállítását.

Szólt is rögtön kedvenc államtitkárának, aki másnapra elő is rukkolt a remek ötlettel, hogy táncesteket kell szervezni az egyetemista fiataloknak. Szerinte ugyanis azért fogy a magyar, mert az egyetemistáknak nincs elég idejük és bátorságuk ismerkedni, üzekedni és sokasodni. Nosza segítsünk rajtuk.

Az államtitkár nyilván felidézte magában, hogy ő miként ismerkedett meg annak idején szíve választottjával, és rögtön fel is sejlett lelki szemei előtt egy gigászi táncest, melyen zavartan dadogó kamaszfiúk kérik táncra az iruló-piruló kamaszlányokat, hogy aztán egy forró csa-csa-csa vagy egy heves tangó közben a lány derekára csúsztassák kezüket, majd a tánctól nekihevülve azt javasolják, hogy igyanak meg egy finom, hideg limonádét, és beszélgessenek el a jövőjükről.

Balog államtitkár itt szemérmesen lehunyta lelki szemeit, mert egy érző lelkű, vallásos ember számára itt illetlen jelenetek következtek, mire azonban úja kinyitotta őket, mármint lelki szemeit, egy boldog emberpár jelent meg előtte: a szülés fáradalmait üdvözült mosollyal kipihenő anyuka és egy elérzékenyült apuka, akik boldogan nézik az ordító kisdedet, a miniszterelnök pedig odahúzhat egy strigulát a nagy mennyei táblára, ahol a magyarok lélekszámát tartja számon az Úristen. Ez bizony annyira szép álom volt, hogy menten neki is látott megszervezni ezt a gigászi táncestet Szabad egy táncra címmel. Amikor tegnap megpillantottam a hírt a Facebookon, elsőre valami gonosz tréfára gyanakodtam, de hát lássuk be, így volt ez a kormánypárt valamennyi intézkedésével, mellyel az utóbbi három évben meglepett minket.

Mielőtt még Balog államtitkár javaslatára egy újabb hadmozdulattal az iskolásokat vennék célba, és javaslatára nemi felvilágosító tanfolyamokat szerveznének kisdiákok számára, melyen idős, kopaszodó papok nádpálcával mutogatnák egy ábrán a férfi és női nemi szerv felépítését, miközben annak helyes és erkölcsös használatára is felhívnák a kíváncsi fiatalok figyelmét, javasolnám, hogy inkább indítson valaki űrexpedíciót arra a bolygóra, ahol az egész humánerőforrás-gazdálkodási államtitkárság található, mégpedig azzal az egyszerű üzenettel, hogy itt, a földön 2013-at írunk, és az ivarérett fiataloknak nincsenek ismerkedési problémáik. Kefélnek mint a nyulak, ha kedvük tartja, csak megtanultak védekezni is.

Úgy látom, hogy ez a kedves gesztus a kormány részéről csupán egy nagyobb intézkedéssorozat első etapja. A szelíd rábeszélés, melyet majd kevésbé szelíd noszogatás követ, ha egy éven belül nem javul számottevően a népesedési mutatónk, és még Matolcsy György sem tudja bebizonyítani, miként növekedett a gyermekcsinálási kedv néhány kormányintézkedés hatására.

Ha eljön ez a pillanat, akkor ismét előkerül a nádpálca, de most már nem mutogatási célzattal, hanem hogy körmöst osszanak vele. A gyermekteleneket kukoricára térdepeltetik, és a NAV-ot egy új adónem beszedésével bízzák majd meg, mellyel a gyermeknemzésre csekély vagy semmilyen hajlandóságot nem mutató férfiakat és nőket igyekeznek jobb belátásra bírni.

Nem tehetek róla, de az állam népszaporító igyekezetéről nekem már megint a nácik jutnak eszembe, akik a háború utolsó évében rájöttek, hogy a frontokon végbement drasztikus népességcsökkenés ellensúlyozására hasonlóképpen drasztikus népességpótlásra van szükség, ezért a hátország bizonyos szanatóriumszerű intézményeiben összegyűjtötték a potenciális német anyák egyébként önként vállalkozó tömegeit, és odavezényeltek néhány SS-alakulatot, akiknek az volt a feladatuk, hogy értékes árja spermáikat minden mennyiségben és válogatás nélkül belejuttassák az árja hüvelyekbe. El lehet képzelni, mekkora örömmel tették ezt az SS-fiúk: nem kellett vigyázni, szabadon váltogathatták a nőket, s gondolom, amúgy is arany életük volt, mert fehérjedús étkezést is biztosítottak számukra, ami a háború utolsó évében nem volt csekélység.

Bár a nácik elkövettek néhány csúnya dolgot is, nem kell azért a fürdővízzel a gyereket is kiönteni, és csípőből elvetni minden ötletüket. Más kérdés, hogy a német nép nem ennek a korszakalkotó ötletnek a hatására, hanem a háború befejeződésének és az életkörülmények látványos javulásának köszönhetően kezdett el ismét gyarapodni.