Bejegyezve 2013. augusztus 15-én

Így nyáron, amikor a rekkenő hőségben a Kárpát-medence olyan, mint a bográcsgulyás, amelyet azonban nem alulról, hanem a magasból fűtenek, nem sok dolog történik a pusztában, de még a csárdában is csak a legyek zümmögése ez egyetlen említésre méltó esemény.

Ebben a zsíros csendben az asztalnál szunyókáló felkapja a fejét, ha a kocsmapultnál szóváltás alakul ki.
–        Ügyes, gyerek vagy te, hallod-e – mondja a betyár a zsiványnak –, hogy ilyen jól elintézted a mutyit.
–        Te is ügyes vagy, komám – mondja a zsivány a betyárnak, és már nyúl is a fokosa után –, merthogy uzsorára adod a kölcsönt, mint a zsidó.
–        Azt mondod, hogy zsidó vagyok? – csapja a fokosát a betyár az egyik asztal közepébe.
–        Azt éppen nem mondom, csak azt, hogy uzsorás vagy – csapja a betyár is a fokosát az asztal közepébe.
Erre már nevetgélés hallatszik az asztalok felől. – Jól beszél – mondják a népek, és kíváncsian várják a replikát.
A betyár egy hajtásra fenékig üríti a boroskancsót, megtörli a bajszát, s csak annyit kérdez:
–        Aztán ahhoz mit szólsz, ha pörre viszem a dolgot? – és földhöz csapja a kancsót.
–        Vigyed – nevet a zsivány –, jó egészséget hozzá.

Ezt még Petőfi Sándor is kevésnek találja. Nem lesz ebből Helység kalapácsa 2., gondolja magában, és kifordul a kocsmából. A nevét viselő rádió épp most mondja be, hogy nagyon zene, és hogy olyanok is fellépnek a rádióállomás által szervezett fesztiválon, mint a Kiscsillag. Nem büdös a Kossuth-díjas Lovasinak, hogy a nagyonzene rádió közös bográcsban rotyog a Kossuth-tal, amelyben a kormányfő minden szerdán megosztja velünk a véleményét, mert hát szólásszabadság van. Ezért aztán ne mondja egyetlen punkzenekar se neki, hogy kapd be, Viktor, mert még a miniszterelnöknek is van jó ízlése. Meg fokosa.

Rotyog a gulyás.