Bejegyezve: 2013. március 10.
Kis robogóján, nagy bukósisakban megjelent a Lendvay utcában Kósa Lajos, hogy ismertesse a Fidesz tetszetős és nem kevésbé kiérlelt álláspontját, melyet a csütörtöki székházfoglalással kapcsolatban alakítottak ki.
A sajtótájékoztatóhoz persze levette a bukósisakot és a tőle megszokott együgyű magabiztossággal adta elő a Fidesz helyzetértékelését, mely valljuk be, kerek kis történet, és adott esetben még arra is alkalmas, hogy a gondolkodásra rest elméket meggyőzze.
Eszerint vannak a jobboldali szélsőségesek, a sokak által méltán rettegett gárdisták, és vannak a balliberál gárdisták, akiknek randalírozását a kormány ugyanúgy nem fogja eltűrni, mint a hasonszőrű szélsőjobbosokét.
Én már itt elakadtam, hiszen a Magyar Gárda tagjai a nyilas uniformis költői újragondolásával is kifejezték történelmi szimpátiájukat, a csütörtöki székházfoglalók esetében viszont hiába keresi az ember a Lenin-fiúk, vagy az ÁVH külsőségeit, de senkit ne tévesszen meg a látszat. Ezek a fiúk-lányok is az Andrássy út 60. irányából érkeztek, és vérszomjas tekintetükből tisztán ki lehetett olvasni, hogy adott esetben nem kegyelmeznének a munkáshatalom ellenségeinek.
Kósa Lajos tetszetős érvelését hallgatva csak azon gondolkodtam el, hogy ezt az instant baromságot mennyi idő alatt brénsztormingolták össze a fiúk. Avagy lehet, hogy a kormánypárti frizsider minden polcán van valami előrecsomagolt magyarázat a hasonló esetekre, és amikor jön egy ilyen spontán népharag, akkor csak előveszik, felmelegítik, és a főnök odaszól, hogy: „Lajoskám, motorozz már le a Lendvayba, és etesd meg az újságírókkal ezt a szart.”
Én ezt a változatot tartom életszerűbbnek, bár az sem kizárt, hogy személyesen Kósa Lajos buksi fejéből pattant elő a balliberális gárdisták tetszetős képzete. Akár így volt, akár csapatmunka áll a háttérben, akár előrecsomagolt maszlagról van szó, csak gratulálni tudunk hozzá. Kósa magabiztossága csak akkor ingott meg néhány röpke pillanatra, amikor az újságírók felvetették, hogy szeretnék megtekinteni a csütörtöki attak során keletkezett állítólag félmilliós károkat. Kósa zavart félmondatokban hárította el az ötletet, hogy a károk egy részét már helyreállították, mert a tüntetők ugyan betörtek egy ajtót, de azt már lecserélték, úgyhogy nincs mit nézni, menjen mindenki békével. Ő maga is ezt cselekedte, felvette a bukósisakját, felpattant motorjára és elrobogott.
Kósa azonban, ismerjük el, mindenképp fajsúlyosabb funkcionáriusnak tekinthető, mint a kormánypárti reakciók első felvonásában a helyszínre látogató Kocsis–Selmeczi páros, akiket valószínűleg azért húztak elő a kalapból, hogy bohózatba fullasszák ezt a megmozdulást. Hogyan is értelmezhető másképp a Selmeczi-féle süteményötlet? Kár, hogy nem húsvét táján került sor erre a jelenetre, mert akkor a Fidesz nagyasszonyának sikerült volna újrahasznosítani a családi ebédből megmaradt bejglit.
Ismét csak azon gondolkodtam el, kinek az ötlete lehetett, hogy „sütiztessük be a fiatalokat”. Selmeczi Gabriella talán maga sem veszi észre, hogy őt már felettesei is csak akkor veszik elő, ha valami orbitálisan ostoba bejelentésre készülnek. Egy guminő kétségkívül olcsóbb megoldás lenne, de ne hanyagoljuk el a személyiség varázsát.
Kocsis Mátét viszont óvatlanság lenne egy, Selmeczihez hasonló bohócnak titulálni. Ne feledkezzünk meg róla, hogy alig egy nappal korábban ő volt a kormányvélemény szócsöve, amikor közölték a Nyugattal, hogy ismét rosszindulatúan félreértik az alkotmány-barkácsolással kapcsolatos szándékot. Úgyhogy Kocsis Máté személyében minden bizonnyal a Fidesz új kommunikációs csodafegyverét tisztelhetjük.
Azért persze még igyekeznie kell, ha ő is szeretné néhány aranyköpéssel beírni a nevét a magyar politika történetébe. A ballib gárdistás gondolatkísérlet elég magasra tette a lécet.
