Bejegyezve: 2013. március 29.
A regnáló kormány hajmeresztő hülyeségei nap mint nap elegendő okot szolgáltatnak arra, hogy már kora reggel felhúzzam magam a belpolitika történésein, és estefelé néha már képtelen vagyok eldönteni, hogy aznap mi hozott ki leginkább a sodromból.Tegnap például a kormánypárt kommunikációs nagyágyúja, Kocsis Máté kapta a tíz pontot a következő mondatáért: „Arra kérjük Bajnai Gordont, hívja vissza … a felheccelt fiatalokat”, akiknek lám, még a húsvéti ünnep sem szent. Előző este a kormány nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára a német médiát fenyegette meg, hogy jogi válaszlépéseket fontolgatunk a minket gúnyoló animációs film miatt, úgyhogy aznap ő volt a nyerő.
Amint látjuk, a mezőny igen erős, ezért is elismerés illeti Gerendai Sziget Károlyt, akinek az idei rendezvényről kiadott kommünikéje csak ma, két nap késéssel jutott el hozzám, de azonnal kiverte a biztosítékot, és ma már történhet bármi, övé a babér. Olvasása közben folyamatos émelygést éreztem, mert nyilvánvaló, hogy ez a falusi búcsúk színvonalát is alulról súroló vasári giccsözön tényleg túlmegy minden határon, de végül inkább csak legyintettem az egészre, sosem voltam Sziget-fan, ez meg már végképp nem nekem szól.
Már lapoztam is volna tovább, amikor megakadt a szemem a következő mondaton: „A főszervező kiemelte, hogy a Fesztiválköztársaság működési modellje az anarchoszindikalista bázisdemokrácián alapszik, egy vezető nélküli demokratikus működési forma.” Félreértés ne essék, nincs azzal semmi baj, hogy valakiből pénzember lesz, elvégre kapitalizmusban élünk, mindenki szabadon választ magának élethivatást, és ha sikeres, csak gratulálni tudunk hozzá. Még csak milliomos biznisz-csótánynak sem nevezném az illetőt, ha. Ha nem kezd nekem itt anarchoszindikalizmusról handabandázni.
Sosem értettem, egyes emberek miért nem tudják elviselni, hogy imidzsük egyszer s mindenkorra megváltozott, hogy ők már nem azok, akinek hinni szeretnék magukat. Ugyanilyen nevetségesnek találtam annak idején Müller Péter Szalámit is, amikor vagy tíz évvel ezelőtt egy HVG-portéban azt fejtegette, hogy bár valóban sikeres üzletember lett belőle, a lelke mélyen megmaradt költőnek. Ott ül a Sziget-irodán, körötte zajlik az üzleti élet, de ő ezt meg se hallja, mert egy papír felett rímeken mereng.
Sajnos nem tudom már szó szerint idézni szavait ennyi idő távolából, de már akkor is ugyanezt a hányingert érzetem, amit ma, Gerendai anarchoszindikalista eszmefuttatásának olvasásakor. Jóllehet Péter azóta egy jókora összeggel kiszállt a bizniszből, és azóta biztos még többet mereng, de itt van nekünk helyette Károly, aki a szíve mélyén megmaradt anarchistának. Pedig példát vehetne a kormánypárt vezetőiről. Őket már régen nem zavarja, hogy semmi közük egykori önmagukhoz, ha egyáltalán volt nekik ilyen, és szemrebbenés nélkül adnak parancsot a Lendvay utcai székház ellen tüntetésre készülő fiatalok előzetes letartóztatására.
Persze a kormánypárt soraiban is felnőtt közben egy új nemzedék, amely már a Fidelitas nevű képződményből bújt elő. Ők sohasem szagoltak puskaport, és valóban remek báb vált belőlük. Szíjjártó Péter például nagyon ügyesen tüntette ki a minap a Gazprom-vezért. Az eseményről szóló hivatalos beszámoló valódi időutazás volt a nyolcvanas évekbe: „A magyar–orosz kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként…”, nagyjából itt ásítottam először.
Szóval ezeknek a Szíjjártó-féle Fidelitas-fiókáknak sohasem okozott problémát, hogy unalmas kormányapparatcsikokká váljanak, mert eleve erre gyártották őket. Nem tudom, hogy a Fidesz jelenlegi vezérkarának idősebb tagjai hosszú évtizedek gyötrelmes belső vívódásai után váltottak-e stílust, de akárhogyan is történt, az eredmény meggyőző, mert amikor szembesítik őket egykori kijelentéseikkel, szemük sem rebben. Tudomásul vették, hogy ők már nem azok, akik voltak, és nem is szeretnék annak hinni magukat, ami szerintem derék dolog. Ezért kedves Károly, hagyjuk ezt az anarchoiszindikalista szarságot, és örüljünk együtt David Guettának.
