A karácsony és újév közötti időszak valódi uborkaszezon. Pokoli nehéz dolga lehet a hírszerkesztőknek, amikor megpróbálnak valamit összegereblyézni. Kilenc évvel ezelőtt minden bizonnyal roppant hálásak lehettek nekem a Tilosban elhangzott mondatomért. A hírmizéria függvényében látom csak, hogy mekkorát is szólt annak idején az az átkozott mondat. Most azonban nem nosztalgiázni szeretnék. Majd jövőre, a tízéves jubileumon.

Jobb híján az ATV is az elmúlt év emlékezetes interjúiból készített összeállítást. Így ismét megnézhettük az Egyenes beszédnek azon epizódjait, melyekben Kálmán Olga előbb Deutsch Tamást, egy másik alkalommal pedig L. Simon László kultúráért felelős államtitkárt vonta kínpadra. Előbbit a „Ki a fasz az az IMF?” mondatával, utóbbit pedig verseivel próbálta szembesíteni az egyébként nagyon profi műsorvezetőnő.

Emlékszem, hogy ez a két interjú már annak idején sem tetszett, de most lett igazán világos, hogy miért nem. Deutsch teljes joggal hárította valamennyi kérdést azzal az egyszerűnek tűnő trükkel, hogy a twitter és általában a net egy teljesen más műfaj, ott mindenki szabadabban beszél. A műsorvezetőnő viszont makacsul szegezte vele szembe újból és újból ugyanazt az érvet, hogy EP-képviselőként mégis illene megválogatni a szavait, mire interjúalany ismét elmondta, hogy a neten neki is joga van magánemberként megnyilatkozni.

A kialakult patthelyzetet talán nem oldotta volna fel, mégis szerencsésebb lett volna azt kérdezni Deutschtól: nem tartja-e nevetségesnek ezt az udvaribolond-szerepet. Mármint hogy afféle kópé cyber-betyárként ő mondja ki azokat a mondatokat, amelyeket a kormánypárt szavazói elvárnak a miniszterelnöktől, de ő helyzetéből adódóan nem tud ilyen élesen fogalmazni.

Merthogy erre találták ki ezt a rendkívül átlátszó, de mégis jól működő trükköt, hogy Tomika majd megírja a twitteren, és róla úgyis tudja mindenki, hogy a backstage-ben milyen jól elröhögcsél majd Viktorral. Tamás persze ezt is megválaszolta volna valahogy. Annyi esze persze nem lett volna, hogy egyszerűen azt mondja: csupán Keith Richard híres póló-feliratát parafrazeálta, mely így hangzott: „Who the fuck is Mick Jagger?”

L. Simon László egészen más eset. Ő csak verseket írt. Nem olvastam egyetlen sorát sem, és a jövőben sem kívánom tanulmányozni az államtitkár költészetét. Kálmán Olga viszont úgy próbálta zavarba hozni riportalanyát, hogy megkérte, olvassa fel az egyik versét. Ott és akkor. L. Simon erre teljes joggal válaszolta: nem azért ment oda, hogy verseket olvasson fel. És itt nagyon elakadt a beszélgetés. A műsorvezetőnő nem tágított, és újra megpróbálta rávenni az államtitkárt a szavalásra, aki ismét hárított. Egy újabb patthelyzet, amiből megint a riportalany került ki győztesen. A gond az, hogy mindkét interjút azért adták le újra, mert úgy érzeték, hogy jól sikerültek.

Nem hiszem, hogy egy államtitkárt vagy bármely politikust sikeresen lehetne lejáratni azzal, ha szembesítik korábban írt verseivel, legyenek azok bármily silányak. Ha véletlenül kiderítenék Kövér Lászlóról, hogy éretlen sihederként maga is megpróbálkozott a költészettel, és valaki elő is kerítené a politikus kamaszkori zsengéit, amelyekben még csúnya szavak is előfordulnak, akkor bevallom, én nem utálnám meg jobban a házelnököt. Sőt talán még el is nézném neki felnőttkori otrombaságait.

Meg kellene érteni, hogy ezeket az embereket nem a verseikért vagy a twitter-bejegyzéseikért kell basztatni, hanem azért, amit politikusként követnek el. És majd’ megfeledkeztem az egészségügyi államtitkárról. Bevallom, elég nehéz volt elhinni, hogy az ETA dalszövegeit személyesen Szocska Miklós államtitkár írta egykoron. Azzal már a 80-as években tisztában voltam, hogy valaki besegít az ETA-nak a szövegírásban, mert az énekesük, Zeller Péter nem tud rímelni. Akkor arra gondoltam, hogy azért valami jobb szövegírót is felhajthattak volna.

Kifejezetten kínosnak találtam néhány dalszövegüket, a többségüket viszont teljesen zavarosnak. Soha nem tudtam mit kezdeni például a következő sorokkal: „Bizánc és Róma, Hitler és Sztálin túl sokat akart / Nekem nem kell már semmi, csak anarchia és tengerpart.” Sosem értetem, mi a lószart akar azzal a tengerparttal. Annyit persze felfogtam, hogy valami rímre volt szüksége, és a tenger=szabadság meg ilyenek, de ez akkor is tömény sületlenség.

A lényeg, hogy kiderült: ezeket a szövegeket a jelenlegi egészségügyi államtitkár írta. Ezt Robitól tudtam meg, az ETA basszusgitárosától. „Ne már.” Így reagáltam. De aztán ellenőriztem a hírt a neten. A legnevetségesebb az volt, hogy az államtitkár védekezni kényszerült, és nem amiatt védekezett, mert szar szövegeket írt, hanem magát a tényt kellett mentegetni: egykor punk-szövegeket írt.

Vegyük már észre, hogy Hitlert sem a pocsék festményei miatt utáljuk.