Friss topikok

  • break: Enekelni is tud Halasz ur: www.youtube.com/watch?v=SXJobTFE2Ho (2013.03.12. 19:13) ALKOHOLFREI
  • fantomasyoyo: Barango for president! (2012.12.06. 04:43) MATOLCSY KEDVENC NÓTÁJA
  • barangó: @mangorlo: december 22., Dürer, QSS; (előző este, 21-én ugyanott ingyenes tribute-fest, én Clash-t... (2012.12.01. 09:50) A SAS MEG A BÉKA
  • barangó: @fanzine: hanponta=naponta (2012.04.19. 08:55) JOBB KONDÍCIÓ
  • barangó: @rokonszenves: nagyon köszönöm. a zenék persze megvannak. köszi még egyszer (2011.11.13. 21:31) EGYRŐL A KETTŐRE

AGY

Írta: barangó - 2012.03.01. 15:07

Redukált agyműködésre lenne szükségem. Elegem lett az ivásból, így többé-kevésbé abbahagytam. Az agyműködésemet ezek után csakis valami természetes úton-módon tompíthatom le. Az emberi agy kétségtelenül hasznos szerv, azonban számos esetben túlműködik. Legrosszabb esetben reggeltől estig. Variál, kétségbe von, tolakodik, okvetetlenkedik. Azt akarja, hogy rá figyeljek, miközben olyan alapvető dolgokkal kell foglalkoznom, mint a táplálkozás meg az ürítkezés.

Adhatnék neki valami becenevet először: agyka. Tiszta szívemből gyűlölöm. Néha azért persze tud humoros is lenni. Például azzal, hogy megpróbálja elhitetni velem: alkalmas lennék arra, hogy bejárjak valami munkahelyre, beilleszkedjek egy munkaközösségbe, meghallgassam mások szirszaros dolgait, és délután boldogan távozzak abban a biztos tudatban, hogy a fizetésem hónap elején ott lesz a számlámon.

Elsétáltam például múltkor egy autószerelő műhely előtt. Ronda, esős hétfő délután volt, és épp azon gondolkodtam, hogy mit fogok majd csinálni, ha hazaérek. Minthogy senkinek sem tartozom elszámolással, felmerült, hogy először ásítozom, utána vakarózom, majd gitározom, esetleg dolgozom is, bár az utóbbihoz éreztem a legcsekélyebb kedvet.

Milyen jó lenne bezzeg, ha ebben az autószerelő műhelyben lehetnék segédmunkás, gondoltam magamban. Nagyot szippantottam a műhelyből kiszivárgó levegőből, amely langyos volt, és gumi- meg fémszag keveredett benne. Milyen romantikus lehet ott üldögélni egy munkapad mellett, szagolni a gumit meg a fémet, és valami reménytelen tárgyat reszelni, csavarozni, gyötörni. Ezt gondolta az agyam.

Te hülye fasz, gondoltam én, megérdemelnéd, hogy valaki rendesen pofán vágjon, ahogy itt érzelegsz egy autószerelő műhely előtt. Szeretnél valami közösséghez tartozni? Dolgozni? Néha – nagyon ritkán – elfog valami késztetés, hogy hasznos legyek, és szégyellem bevallani: hosszú hetekig nem hagy nyugodni.

Legutóbb másfél éve éreztem ezt, amikor Londonból jöttünk haza. Hogy jó lenne valami fontosat csinálni. Olyan munkát végezni, amit az emberek illatos bankókötegekkel jutalmaznak. Lehet, hogy ezért gyűlöltem meg Londont. Talán mert rémes volt látni azt a tömeget, ahogy délután, a munkaidő végén özönlenek haza. A teájukhoz, a csürhéjükhöz.

Az agyam mindig valami mást akar. Ha én ennék, ő inna, ha én mennék, ő maradna, ha én ágyban kuporognék, ő a hideg éjszakában tévelyegne. Mindig máskor és máshol akar lenni, mint amikor és ahol lehet.

Kosztolányi ezt már rég megírta. Megy a gazdag ember az utcán, és szembejön vele egy szegény. A gazdag épp valami elit étterembe igyekszik, hogy részt vegyen egy szokványos, unalmas vacsorán, a szegény meg megy a kocsmájába, ahol egy csomó tántorgó proli között kedvére lerészegedhet, ahogy teszi minden áldott este. Elhaladnak egymás mellett, és mindketten gondolkodóba esnek. Elképzelik a másik életét, és irigykedve álmodoznak róla. Szeretnék csak egyszer kipróbálni a lehetetlent, ami hirtelen nagyon vonzónak tűnik mindkettejük számára.

Abban persze nincs semmi különös, hogy a proli szívesen vacsorázna flancos étteremben. Annál meglepőbb viszont, hogy a gazdag inkább egy büdös kocsmában tántorogna a prolikkal. Mélységesen meg tudom érteni. Ilyeneket gondol, miközben  a szemközti járdáról nézi a kocsmát, ahová a proli bement: „Pedig mily érdekes lehet ilyen meleg odú, ahol az élet a maga vad őszinteségében kavarog. Gajdolnak, röhögnek, pálinkát isznak. Jobban érdekelne, mint az a rémes társaság, ahova igyekszem.” A két alak szembetalálkozik a járdán: „Mindegyik azt hitte a másikról, hogy boldog. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gyűlöli őt. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gúnyolódik s azért néz utána.”

Nos, én nem találkoztam senkivel. Nekem csak az agyamat kell elviselni reggeltől estig. Nem hagy élni. Semmi olyasmiben nem lelem örömöm, amihez ki kellene kapcsolni ezt az undok szervet. Jobban nézne ki szétkenve a falon.

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsont-bunker.blog.hu/api/trackback/id/tr574909106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása